Kató-Földvári Lilla

Nincs annál nagyobb sikerélmény Kató-Földvári Lilla logopédus szívében, mint amikor látja a folyamatos gyakorlás gyümölcsét, és tanítványa egyre magabiztosabb a kimondott szavak sűrű tengerében. Hosszú távú célja, hogy művészetterápiás módszerekkel is ötvözhesse a logopédusi hivatás szerteágazó eszközeit.

– Emlékszem, hogy kislányként is nagyon beszédes voltam, alsó tagozatos koromban lelkes résztvevője voltam a szavalóversenyeknek. A segítségnyújtás gondolata már akkoriban fellángolt bennem, aztán így került a látóterembe először a pszichológiai, majd a gyógypedagógiai és logopédiai érdeklődés. Utóbbi ugyanis szerintem az élet legfontosabb területét fejleszti: hogyan beszélünk, hogyan fejezzük ki önmagunkat, és ezáltal hogyan merítünk önbizalmat – fogalmaz Kató-Földvári Lilla, aki Erdélyben született, majd hat hónapos korában költözött családjával Magyarországra.

Sokrétű tanulmányok

– Az általános iskolát Törökbálinton, a középiskolát pedig Budaörsön, az Illyés Gyula Gimnáziumban végeztem el. Onnan vezetett az utam az ELTE Gyógypedagógiai Főiskolájának pszichopedagógus szakára. Ezután a magyar-történelem tanár szakot is elvégeztem, mivel nagy szenvedélyem az irodalom – osztja meg velünk a logopédus, aki egy érdi iskolában szerzett néhány év tanítási tapasztalatot, ám hamar megfogalmazódott benne, hogy ő olyan pályát fog magáénak érezni, ahol a segítségnyújtás személyre szabottan zajlik.

Így vezetett minden szál a logopédia irányába, amit aztán ki is tanult, sőt több helyszínen is gyakorlatozott. Az első logopédusi munkatapasztalatait egy újpesti magánóvodában és fejlesztőházban sajátította el.

Véget nem érő tanulás

– Nagyon örülök, hogy megtapasztalhattam a különbséget a magán és az állami logopédiai fejlesztés között: hol mennyi idő, milyen eszközök és lehetőségek állnak rendelkezésre, milyen a szoba, a légkör, ami a gyerekeket körülveszi. Erősen megfogalmazódott bennem, hogy magán úton szeretnék ezzel foglalkozni.

Kató-Földvári Lilla 2022 tavaszán csatlakozott a TritonLife csapatához, mindeközben a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat II. Kerületi Tagintézményében, és az óbudai MOA Magán Általános Iskolában is dolgozik, sőt egy kisebb idősávot önmagának is meghagyott, amelyben magándiákjaival foglalkozik.

– A két-hároméves kisgyermekektől a tizennyolc esztendős fiatalokig bárki fordulhat hozzám, eddig zömében ezzel a korosztállyal foglalkoztam, de kicsit idősebbeket is szívesen fogadok. Eddig beszédindítással és artikulációs terápiával foglalkoztam a legtöbbet, de a komplex nyelvi fejlesztés, a beszéd grammatikai kifejezése, a beszédtechnika és az artikulációs terápia is közel állnak hozzám. Szívügyem a diszfónia, a megkésett beszédfejlődés, valamint a nyelvlökéses nyelés terápiája – mondja mosolyogva a logopédus, aki szakmájára véget nem érő tanulásként is tekint, hiszen minél több mindent el szeretne sajátítani a jövőben is.

A művészetterapeuta képzéssel például az a hosszú távú célja, hogy a művészetterápiának minél nagyobb teret szerezzen a logopédiai terápiák során, hiszen az egy nagyon jó gátlás- és szorongásoldó eszköz.

A jó hangulat legyűri a teljesítménykényszert

Ebben a szakmában szerinte a naprakészség, a folyamatos tanulás, a módszerspecifikusság, a megfigyelés és az alkalmazkodókészség a legfontosabb alapértékek, és némi humorral sem árt megfűszerezni az alkalmakat… Vallja, hogy nem a gyereket igazítjuk a terápiához, hanem a terápiát a gyerekhez. Jó példa erre, hogy a mozgékonyabb gyerkőcöknek mozgással telibb feladatokat állít össze.

– Fontos, hogy jó kapcsolat és hangulat alakuljon ki a gyerekek és köztem, ne vizsgaszituációként vagy teljesítménykényszerként élje meg az órákat. Minden tanítványomnak – életkornak megfelelően – elmesélem, hogy nekem mi ment nehezen, hogy érezzék, mindez gyakorlás kérdése, és beérik a szorgalom, a kitartás. Minden fejlődésbeli lépcsőfok hatalmas öröm neki, a szülőknek és nekem is – meséli Kató-Földvári Lilla, aki a szülőkkel való együttműködést és folyamatos visszacsatolást is kiemelten fontosnak tartja.

A jól megperdített répa története

Amikor sikerélményeiről kérdeztük a logopédust, hatalmas szívvel emlékezett vissza egy iskola-előkészítős kislányra, aki artikulációs terápiára járt hozzá, nagyon szorgalmas volt.

– Az r hangot gyakoroltuk, de csak nem akart megperdülni az a nyelv. Egyszer csak nagyon felszívta magát, és kimondta – jól megperdítve –, hogy répa. Óriási boldogság volt neki, én is majdnem elsírtam magam az örömtől. Büszkén újságolta édesanyjának is, hogy “anyu, kimondtam, hogy répa” – idézi fel Kató-Földvári Lilla, aki a jövőben egy olyan szakmai közösséget szeretne kialakítani, ahol az állami és a magánszférában dolgozó logopédusokat közelebb hozza egymáshoz.

Utazás, természet, irodalom, rajzolás…

A logopédust végül, de nem utolsósorban arról is megkérdeztük, hogy mivel tölti legszívesebben szabadidejét. Mint megtudtuk, lételeme az utazás és a különböző kultúrák megismerése.

– A keleti és a mediterrán kultúra nagyon közel állnak a szívemhez. Igyekszem a természetben és a barátaimmal is sok időt tölteni, de az olvasás és az alkotás is kikapcsol. Ha egy kicsit el szeretnék vonulni, vagy inspirációra van szükségem, akkor festek, bár a jóga és a meditáció is jó hatással vannak rám.

Visszahívást kérek