Sokáig úgy gondolták a pszichológusok, hogy a gyermek anyához való kötődése abból ered, hogy az első néhány hónapban az anya az egyetlen táplálékforrás. Ezt a csecsemő megtanulja és egy kis idő után ragaszkodni kezd édesanyjához, mivel nélküle elveszne az élethez elengedhetetlen tényező, a táplálkozás. De később ez megdőlni látszott, hiszen az állatvilágban is ugyanúgy megfigyelhető a kötődés jelensége. De miért követi a kiskacsa is az édesanyját, miközben szülétése első pillanatától egyedül táplálkozik? Sőt, számos majomkísérlet is azt igazolta, hogy az anya-gyermek kötődés nem a táplálkozásból ered.

A kötődés típusai

Biztosan kötődő

A biztosan kötődő gyermek az anya jelenlétében szívesen van vele, de távollétében sem esik kétségbe. A visszatérés után azonnal megörül, de van, hogy csak messziről nyugtázza, hogy az anya újra közel van, majd tovább játszik. AMikor nyugtalan, azonnal az anya közelségére vágyik.

Bizonytalanul kötődő, elkerülő

Ezek a gyerekek nem fordítanak különös figyelmet az anyjukra, ha a szobában van. Amikor elmegy, az se rázza meg őket, spt a visszatéréskor sem mutatnak különösebb érdeklődést. Ha nyugtalanok, egy idegen is könnyen meg tudja nyugtatni őket.

Bizonytalanul kötődő, ambivalens

Egy furcsa ellentét figyelhető meg ezeknél a gyerekeknél: az anya visszatérésekor keresi is a kapcsolatot, ugyanakkor ellen is áll a fizikai kontaktusnak. Sír, hogy az anya vegye fel, majd rögtön vissza is akar kerülni a földre.

A válaszkészség

Amikor a csecsemők kötődési mintázatainak kialakulását vizsgálaták, kiderült, hogy nagyon nagy jelentősége van az elsődleges gondozó válaszkészségének. Azaz annak, hogy az anya/apa mennyire képes adekvátan reagálni a baba szükségleteire. A biztosan kötő gyermekek szülei általában azonnal reagálnak a sírásra és gyengéden kezelik babájukat. Kiemelten figyelnek a gyermek jelzéseire és azoknak megfelelően cselekednek (de nem elkényeztetnek!).

A bizonytalanul kötődő gyermek anyja ezzel szemben a saját igényeit tartja szem előtt és csak akkor reagálnak a sírásra, ha éppen kedvük vagy türelmük van hozzá. Ők kevésbé élik meg kellemes élményként a szoros testi kapcsolatot, kevésbé gyengédek a gyermekkel. A nevelésben sokszor következetlenek, így a gyermek sokáig nem tudja, hogy mit szabad és mit nem.

A kötődés és a fejlődés

A gyermek anyával kialakított kötődése nagy hatással van arra, hogy a későbbiekben hogyan alakul a fejlődés. Hogyan éli meg a különböző tapasztalatokat és azokat hogyan építi be a mindennapi életbe. Hogyan küzd meg az idegen helyzetekkel és milyen reakciót mutat. Arra is hatással van, hogy az iskolában hogyan teljesít majd, ugyanis a kötődés befolyásolja a motivációt, a kitartást és a szociális környezetben elfoglalt szerepet. 

A kutatásokból az derült ki, hogy a 15 hónapos korukban biztosan kötődő csoportba sorolt gyermekek később vezető egyéniségek lettek a közösségükben: ők kezdeményezték a csoporttevékenységeket, ezekben aktívan vettek részt és önállósággal, nagy tanulási kedvvel jellemezték őket nevelőik.

A bizonytalanul kötőd gyermekek visszahúzódokká, szégyenlőssé váltak, nem alakult ki az önbizalmuk. A nevelők bátortalannak és kevésbé hatékonynak ítélték őket céljaik elérésében.

Hogyan segítsük elő a biztonságos kötődést?

• reagáljunk gyermekünk jelzéseire türelemmel
• próbáljuk meg kerülni az ingerültséget akkor is, ha nehéz
• magyarázzuk el gyermekünknek higgadtan a miérteket
• játsszunk vele
• engedjük, hogy megélje velünk az intim pillanatokat: testi kontaktus, ölelés, simogatás
• beszélgessünk vele/beszéljünk hozzá barátságosan, megértően
• ne sértődjünk meg, amikor valamit nem az elképzeléseink szerint csinál, fogadjuk el, hogy ez nem ellenünk irányul, hanem a fejlődés velejárója az esetleges ellenállás, a határok feszegetése
• segítsük őt a helyes út megtalálásában, az ő egyéni szükségleteinek figyelembevételével
• erősítsük benne pozitív tulajdonságait, dícsérjük meg
• legyünk vele, amikor igényli

 

Forrás: Atkinson&Atkinson: Pszichológia, 1999