Általában megfigyelhető, hogy felnőtt korban az ember nem sokat törődik beszéde minőségével, ha az nem befolyásolja az életszínvonalat. Az egyszerűbb hangzóhibákkal, artikulációs eltérésekkel szinte nem is fordulnak szakemberhez, mondván, hogy "ha eddig nem jelentett problémát, ezután sem fog". Azonban gyermekeink is elsajátíthatják a rossz mintát, a helytelen hangképzést, ez pedig különböző nem várt következményekhez vezethetnek a beszédfejlődésükben. A felnőttek nagy része nem is veszi észre beszédhibáját, nem ismeri el, hogy szakemberre van szüksége. Inkább olyankor keresik fel a logopédusokat, amikor valamilyen komolyabb, organikus eredetű eltérés állapítható meg. Leggyakoribb a stroke vagy egyéb agyi sérülés következtében kialakuló beszédzavar, az afázia, a gégeproblémákból eredeztethető hangképzési zavarok vagy a szintén szervi eredetű rezonancia zavarok. Az ilyen jellegű problémák az esetek legtöbb részében orvosi beavatkozást is igényelnek. Azonban nem szabad megfeledkeznünk a műtétek, beavatkozások utáni beszédterápiáról sem, hiszen csak így érhetjük el a legnagyobb mértékű javulást.

A komolyabb, kommunikációt érintő problémák az érintett családjára is nagy hatással vannak. A beszédében akadályozott családtag folyamatos segítségre szorul a mindennapi teendők elvégzése során (bevásárlás, háztartás körüli dolgok, ügyintézés, stb.). Így a hozzátartozók automatikusan bevonódnak a folyamatba, akik számára szintén támogatást kell nyújtanunk. Motiválni kell őket arra, hogy aktívan vegyenek részt az érintett terápiájában, ezzel elősegítve a mielőbbi javulást és függetlenséget. A beszédproblémák javítására felnőttkorban is van lehetőség, legyen szó akár enyhe eltérésről, akár súlyosabb, komplex ellátást igénylő sérülésről.