Sokféle módon fel lehet mérni a csecsemők, kisgyerekek mozgásos cselekvéséhez kapcsolódó képességeit – finommozgásaikat, nagymozgásaikat, kognitív képességeiket, legyen szó figyelemről, kommunikációról, beszédértésről. Szakembereink szerint az a legfontosabb, hogy a felmérés olyan objektív tesztek alapján történjen, amelyek igyekeznek figyelembe venni a teljes, komplex személyiséget, hiszen ahogy a felnőttek, úgy a gyerekek is annyifélék, ahányan vannak.

A csecsemőknél, gyerekeknél sem lehet egy sémára vagy kaptafára ráhúzni, hogy milyen a személyiségük, temperamentumuk, miben ügyeskednek, miben vannak elmaradásaik, mik a fejlesztendő képességeik – ugyanúgy, ahogy felnőttként is sokfélék vagyunk. Ugyanakkor az is fontos, hogy az első két év az emberi fejlődés legdinamikusabb szakasza, akár néhány hét alatt is rengeteg minden történik.

Gondoljunk bele, hogy az alapigényekkel, alapösztönökkel rendelkező kisbaba pár hónapon belül már mosolyog, reagál, megkülönbözteti az anyukáját másoktól. Ezt figyelembe véve ugyanolyan alapossággal kell eljárnunk az első találkozás és a kontroll során is. A változások irányát és tempóját vizsgálva.

A pszichomotoros felmérés

A vizsgálat során először alaposan kikérdezzük a szülőket, hogy korábban volt-e a családban idegrendszert, izomzatot vagy valamilyen fejlődést befolyásoló betegség, egyéb probléma, amire a családi halmozódás miatt jobban kell figyelni. A várandósságról és a szülés, születés körülményeiről szintén tájékozódunk: volt-e rizikótényező, nehezített termékenység, koraszülöttség, oxigénhiány, vagy egyéb, erősebb stresszhelyzetek.

Volt-e szükség születés után, a kórházban valamilyen megsegítésre? Milyen vizsgálatok történtek a hazamenetel óta (például csípőszűrés)? Mire hívta fel a figyelmüket a védőnő vagy a gyermekorvos? Jártak-e már bármilyen más fejlesztésen, terápián? Ha igen, akkor miért volt rá szükség, miért javasolták? Ezek a kérdések azért fontosak, mert napjainkban egyfajta divattá vált, hogy különböző fejlesztésekre, terápiákra vigyék a csecsemőket, akár akkor is, ha ez nem indokolt.

Felismerni, ha otthon alkalmazott tanácsokkal is jó irányba és tempóval haladhat a fejlődés

Sajnos sok olyan divatterápia létezik, amelyek akár fájdalmasak is lehetnek a kisbabák számára, és hosszútávú hatással bírhatnak az idegrendszeri fejlődésükre. Könnyű elcsúszni azon, hogy ezeknek a fejlesztéseknek, terápiáknak saját diagnosztikájuk van, és ha sztenderdizálva, nagyító alatt nézik a csecsemőket, könnyen szemet szúrnak a „problémák”.

Ha például egy kisgyermeknél elmaradást állapítanak meg, mert nem kúszik, de látszik rajta, hogy a finommotorikájával és/vagy a gondolkodásával a korosztálya előtt jár, akkor próbáljunk meg átlagot nézni, és látni, ha rendben vannak a dolgok.

Ahogy a felnőtteknél, úgy a kisbabák körében is vannak kompaktabb és lazább izomzatúak, így a mozgásfejlődés is teljesen máshogy alakulhat egyik vagy másik esetben. Fel kell ismerni, hogy melyek azok a helyzetek, amikor nem feltétlenül kell terapizálni, hanem kisebb-nagyobb tippekkel, tanácsokkal otthon is jó irányba és tempóval haladhat a fejlődés.

A nagyobb súlyú csecsemőktől például nem várhatunk el ugyanolyan mozgásokat, mint a kisebb súlyú társaiktól, és fordítva. Az egyik fő célunk, hogy ezeket a magyarázatokat és segítségeket megadjuk a szülőknek, akik bizonytalanok, hogy vajon izomtónus-eloszlási zavarról van-e szó.

Vizsgálat – a lehető legkevesebb stressz közepette

A pszichomotoros felmérés​​ során – a már kifejtett anamnézis-felvételen túl – megvizsgálják azokat a finom- és nagymozgásokat, valamint reakciókat (például az édesanyánál való megnyugvást), amelyek mind-mind visszajelzések arról, hogy hol tart a csecsemő az ő korosztályától, korátlagától elvárható fejlettség tükrében.

A cél az, hogy a lehető legmegfelelőbb helyzetben, a lehető legkevesebb stressz közepette, egyfajta játékként érzékelve mérjék fel a különböző képességeket, a figyelemtől kezdve a lábtartásig minden fontos aspektusról.

Ezt követően a szakember átbeszéli a szülővel, hogy mit figyelt meg, milyen tippeket, tanácsokat érdemes otthon betartani (például váltott vállon való büfiztetés, hogy a fejtartás mindkét irányba kialakuljon, vagy például egy keményebb terepre való váltás, hogy hasalásnál könnyebben ki tudja nyomni magát a csecsemő).

„Elengedés” vagy továbbirányítás

Adott gyakorlatoknál meg is mutatjuk, hogy mit hogyan érdemes alkalmazni, és a szülő ki is próbálhatja, majd megbeszéljük, hogy jól csinálja-e. Ezután vagy „elengedjük”, vagy szükség esetén fejlesztésre irányítjuk őket.

Kontroll lehetőségét is szoktunk javasolni, hogy ellenőrizni tudjuk, van-e változás a megbeszélt dolgokkal kapcsolatban. Ha esetleg semmilyen előrelépés nem tapasztalható, akkor átbeszéljük, milyen lehetőségek vannak még, és azokat hol érik el. Arra törekszünk, hogy a felesleges terápiák ne terheljék a kisbabákat, hiszen a túlingerlésnek hosszú távú hatásai is lehetnek az idegrendszer fejlődésében, ugyanakkor kiemelten fontosnak tartjuk, hogy szükség esetén megfelelő segítséget tudjunk nyújtani. Ehhez elengedhetetlen az a több évtizedes szakértelem, amellyel kollégáink az aggódó szülők rendelkezésére állnak.