A dysarthria a központi vagy a perifériás idegrendszer sérülése következtében kialakult beszédzavar.

A zavar a beszéd több területét is érintheti, mint pl. az artikuláció, a légzésfolyamat, a hangképzés, a beszédmozgások pontossága, egyenletessége, a beszéd sebessége. Összességében véve - az egyes beszédkomponensek érintettsége miatt - a beszéd nehezebben érthetővé válik.

Kiváltó okai leggyakrabban a stroke, traumás agysérülések illetve daganatos megbetegedések, de a Parkinson-kór is lehet.

Fontos megjegyezni, hogy dysarthria fennállása esetén az érintett személy nyelvi képességei épek, így a kommunikáció csak a beszéd motoros kivitelezésének érintettsége miatt nehezített. Ez a beszédkórkép ugyanakkor – a sérülés függvényében - több esetben együtt járhat nyelvi zavarral (afázia) is. 

Típusai

Spasztikus (görcsös) dysarthria

Mind a piramidális (akaratlagos mozgások szabályozása), mind az extrapiramidális pályarendszerben (automatikus mozgások szabáylozása) történő motorosn neuronok sérülése megfigyelhető. Ennek következményeként a beszéd lassabbá, erölködőbbé válik, redukált hangsúly, érdes hangminőség, elkent beszéd, orrhangzós hang és torzított magánhangzók lesznek jellemzőek a beszédre.

Flaccid (ernyedt) dysarthria

Okozója az agyidegek vagy a gerincvelői idegek sérülése: degeneratív gyulladásos betegségek, toxicus megbetegedés, anyagcsere betegség, keringést érintő betegségek vagy valamilyen baleset. De kiváltó ok lehet a stroke, az izomsovadás vagy a Guillain-Barre szindróma (perifériás idegek autoimmun gyulladása). Jellemző tünet az állkapocs nem megfelelő működése, a gyenge, ernyedt izomzat miatt. Az állkapocs csak úgy "lóg", így érintett a beszédhangok artikulációja.

Unilaterális felső-motoneuron dysarthria

A sérült agyi területtel ellentétes oldalon megfigyelhető az alsó arcfél és ajak gyengesége. Emellett a nyelv izomteljesítménye sem megfelelő, ami jelentősen befolyásolja az artikulációt. A garat és a gége ritkábban érintett, de nem kizárt, így tünetként jelentkezhet hangképzési (fonációs) zavar is. Kiváltó ok szintén az agyat ért valamilyen sérülés (stroke, baleset, tumor).

Hypokinetikus dysarthria

Legjellemzőbb tünet, hogy az arcon "maszkszerű", merev kifejezések láthatóak, a mimikai mozgások igen kis tartományban maradnak. Hangmagasságra jellemző, hogy folyamatosan egy síkban van, monoton.

Hyperkinetikus dysarthria

Meghosszabbított szünetek, pillanatnyi lihegések, átmeneti hangkeménység, hangremegés, nem odaillő hangok használata. Az arcon folyamatos grimaszok, akaratlan remegések, önkéntelen fej, állkapocs, arc és nyelvmozgások figyelhetőek meg.

Ataxiás dysarthria

Szabálytalan artikulációs problémák, megszakadások, torz magánhangzók, túlzott hangmagasság variációk és fejremegés jellemző a beszélőre.

Kevert dysarthria

A fentebb olvasható tünetek keverten jelennek meg az egyénnél.

A dysarthria terápiája

A dysarthria diagnosztikája során átfogó beszédmotorium- és hangvizsgálat történik. Nagyon fontos, hogy differenciáldiagnózissal elhatároljuk más, hasonló tüneteket okozó kórképektől. Gyakran nehéz dolgunk van, hiszen a tünetek akár a beszédapraxiára is utalhatnak. Talán a legfőbb különbség, hogy a dysarthriánál a kiejteni kívánt kifejezés leegyszerűsítése a jellemző, míg az apraxiában a hangcserék, hangáthelyzések és betoldások a tipikusak. Ezenkívül a dysarthriában a hibák általában következetesen mindig ugyanúgy jelennek meg, míg az apraxiában nem.

Az érintett beszédkomponensek kiszűrését követően a terápia mindig szimptómaspecifikusan történik, és célja a lehető legtermészetesebb beszédprodukció kialakítása.