A nyelés eltérései

Nyelvünk egy nap folyamán több tevékenységben vesz részt: beszéd, étel rágása, nyelése, folyadék és nyál nyelése. Mindezek mellett a legtöbb időt nyugalmi helyzetben tölti. A nyelv mozgását figyelő vizsgálatokból az derül ki, hogy az idő 88%-ában nyugalmi helyzetben van nyelvünk. A hagyományos logopédiai szemlélet azzal foglalkozik, hogy beszéd közben milyen helyzetben legyen a nyelvünk és hogyan mozogjon. Azonban nem számíthatunk sikeres terápiára, ha nem vesszük figyelembe a nyelv rendellenes helyezkedését a nyugalmi helyzetben.

Óvodában a gyermekek 40%-ának azért van helytelen kiejtése, pöszesége, mert a nyelése nem megfelelő. A rendellenes nyelés két fajtáját különböztetjük meg:

Nyelvlökéses nyelés

Ebben az esetben a nyelés közben a fogsorok nem zárnak. A nyelvhegy előre, illetve oldalra, a fogak közé kicsúszik. Ez a nyomás, amelyet a nyelv okoz, nyitott harapást hozhat létre. Nyugalmi helyzetben a nyelvhegy szabályos elhelyezkedésű, az ajkak érintkeznek, a fogak között kis hézag található. A nyelés közben az alsó állkapocs kicsit elmozdul, az emelőizmok inaktívak. Ennek következtében a fogak nem záródnak, így a nyelv a fogak közé csúszik.

Fajtái:

  • elülső nyelvlökéses nyelés > a nyelv beékelődik a két fogsor közé, a felső fogakat előre, az alsókat hátrafelé tolja
  • teljes nyelvlökéses nyelés > az egyik nagyörlőtől a másikig terjed
  • alsó állkapcsi (mandibuláris) nyelvlökéses nyelés > a nyelvhegy az alsó metszőfogak felé nyomódik
  • bimaxxilláris protrakcióhoz kapcsolódó nyelvlökéses nyelés > a nyelv nyelés közben mindkét fogsorhoz hozzányomódik
  • nyitott harapáshoz kapcsolódó nyelvlökéses nyelés > a nyelv az alsó ajakig előre lökődik, az alsó és felső metszőfogak nem érintkeznek
  • mélyharapáshoz kapcsolódó nyelvlökéses nyelés > a nyelv körkörösen a fogak közé nyomul, a felső fogsor jóval előrébb harap
  • egyoldali nyelvlökéses nyelés > a nyelv az egyik oldalhoz nyomódik, ott, ahol nyitott harapás figyelhető meg
  • kétoldali nyelvlökéses nyelés > a nyelvhegy az alsó metszőfogaknál támaszkodik, két oldalon pedig a fogak közé csúszik

Okok lehetnek:

  1. Az öröklés > egyelőre nem mondható ki, hogy a nyelvlökéses nyelés örökölhető, azonban az állcsontok, a fogak mérete, formája, az izomrendszer alapvetően öröklött. Így a nyelvlökéses nyelés feltételeit akár örökölhetjük is.
  2. A táplálás > ha természetes táplálásban van része a gyermeknek, akkor az állkapocs rendszeresen szívóműködést végez, ami hozzájárul a szájkörüli izmok megfelelő tónusának kialakulásához. Sok cumisüvegből túl könnyen jön a táplálék, így az izmoknak nem kell eleget dolgozniuk, ezáltal gyengébb lesz az izomrendszer. Így nagyon fontos, hogy milyen cumisüveget választunk gyermekünknek, illetve később nagy szerepe van a szilárd ételek fogyasztásának. Ha csak puha ételeket eszik a gyermek akkor is, amikor már képes rágni, szintén hasonló következményekre számíthatunk.
  3. Orális szokások > az ujjszopás, a körömrágás, a fogcsikorgatás és az ajakrágás sincs pozitív hatással a nyelés eltérésének kialakulására. Az ujjak távol tartják a fogakat, nyitott harapás alakulhat ki. A nem jól nyelők 54% ujjszopó.
  4. A nyelv mérete > ez még nem tisztázott, inkább azzal lehet összefüggésben, hogy a renyhe nyelv jobban szétterül a szájtérben, így nagyobbnak látszik. A renyheség miatt nyelésnél elöl és oldalt kicsúszhat a fogakon kívülre. Fogváltásnál ez csak átmeneti jelenség, nem nyelvlökéses nyelést jelent!
  5. Túl nagy orr- és garatmandulák, felső légúti allergia > a nyelvet elülsőbb helyzetbe kényszeríthetik és az orrlégzést is gátolhatják. Emiatt gyakori a szájlégzés, ami jelentős kapcsolatot mutatott a kóros nyeléssel (ha megpróbálunk nyitott szájjal nyelni, előre nyomódik a nyelvünk a fogsorunknak).
Ajaklökéses nyelés

Általában akkor fordul elő, ha a felső állkapocs fogazata jóval előrébb harap, mint az alsó. Ilyenkor az alsó ajak a felső fogsor belső felszínével érintkezik. Ilyenkor az ajkak nyugalmi helyzetben nem érintkeznek. A nyelés kezdetén az alsó állkapocs hátracsúszik, az alsó ajak a metszőfogak mögé kerül. Az alsó ajak az állcsúcsi izom nyomása következtében a felső első fogakkal alkot zárt.

Társuló tünetek

A helytelen nyelés és a nyelv rendellenes működése következtében számos tünetre figyelhetünk fel. Az egyik elsődleges és legnyilvánvalóbb tünet az a hangzóhibák. Mivel anatómiailag változik meg a beszédszervek szerkezete, szinte csoda lenne, ha így is tökéletesen kivitelezhetőek lennének az anyanyelvünk különböző hangjai. Az eltérés leggyakrabban a sziszegő (sz, z, c) hangoknál figyelhető meg. A fogrendellenességek szintén velejárói ennek a kórképnek. A nyelvlökéses nyelőknél a legtöbbször fogszabályozást kell alkalmazni, hiszen enélkül nem áll vissza az az anatómiai szerkezet, amelyekkel elérhetjük a kívánt kiejtést.

Kezelés

A nyelési rendellenességek kezelése általában team munkában történik: a logopédus, a fogszabályozó szakember és a foniáter szoros együttműködése szükséges. A terápiára nagy hatással van, hogy milyen típusú a nyelés eltérése, milyen fogrendellenességgel állunk szemben, illetve figyelembe kell vennünk a kliens életkorát, társuló problémáit és motivációját is Vannak olyan esetek, amelyekben műtétet kell javasolni a beszédszervek visszaállítására, csak utána kezdődhet meg a logopédiai terápia.

Visszahívást kérek