Az autizmus spektrum zavart az idegrendszer fejlődési zavaraként szokták meghatározni. Az érintettek kommunikációja merőben más a tipikusan fejlődő gyermekekénél, felnpttekénél. A kommunikatív viselkedések mássága mind a nyelvi, mind a nem nyelvi kommunikációban jelentkezik.

Korábbi felfogások szerint az autizmus, mint jelenség, legtöbbször három viselkedés eltérésében nyilvánul meg:

• kölcsönösséget igénylő szociális interakciók
• kölcsönösséget igénylő kommunikáció
• rugalmatlan viselkedésszervezés és gondolkodás

E három terület eltérő működését nevezi a szakirodalom összefoglalóan autisztikus triásznak. Ma már azonban gyakori kifejezés az autisztikus diád is, mely két területre szűkíti a megfogalmazást:

• tartós deficit a szociális kommunikációban és szociális interakciókban
• szűk körű ismétlődő mintázatok a viselkedésben, érdeklődésben, aktivitásban

Az autizmus alapvetően egy külön kategória, ha a rendellenességeket tekintjük, azonban ennek a jelenségnek is van nyelvi érintettsége. Fontos, hogy autizmus esetében nem lehet csak a nyelvi eltérést "gyógyítani", az egész személy komplexen kezelendő és a beszédfejlesztés mellett egyéb más területek fejlesztése is indokolt. Általában nem a beszédet, hanem a kommunikáció működését tanítjuk.

Az autizmussal élő személy jellemzői:

• közömbösség
• nyelvi fejlődés elmaradása
• szemkontaktus kerülése
• nonverbális eszközöket nehezen értik
• kortárs kapcsolatok sérültek/hiányoznak
• beszélgetésben a kölcsönösség hiánya
• társas szabályokat rosszul vagy egyáltalán nem értik
• szavak, mondatok ismételgetése, miután elhangzottak (echolália)
• probléma az elvont fogalmak megértésében
• gyakran kiemelkedő tehetség egy-egy területen