Megkésett beszédfejlődésről akkor beszélünk, ha a kifejező (expresszív) beszéd időben és mennyiségben elmarad az elvárt életkori átlagtól. Az értő (receptív) beszéd ugyanakkor teljesen ép. Tehát a megkésett beszédfejlődésű gyermek teljesen jól érzékeli anyanyelvét, megérti annak hangzórendszerét, szavát, mondatát, ezáltal képes utasítások végrehajtására, azonban a beszédprodukcióban lemaradást figyelhetünk meg. Ez az elmaradás a 10-12 beszédhangra kiterjedő artikulációs zavarban, az aktív szókincs gyengeségében, a dajkanyelvi szavak továbbélésében és az egyszerű, esetleg diszgrammatikus mondatszerveződésben nyilvánul meg. A tünetek a mozgásfejlődésben is megjelennek, egyaránt érintik a nagy- és finommozgásokat is. Két fontos kritérium jelenléte szükséges a megkésett nyelvfejlődés diagnózisához: a gyermek két éves korában még nincs 50 aktív szó birtokában, illetve még nem kezdett el többelemű kombinációkat használni.

Ezek mellett a megkésett beszédfejlődésű gyermekek kogníciója (észlelés, emlékezet, figyelem, gondolkodás), pszichoszociális fejlődése megegyezik a tipikusan beszélő kortársaikéval. Ezért is képesek a késést mutató gyermekek idővel utolérni társaikat és IQ-juknak megfelelő teljesítményeket elérni, amennyiben a kommunikációs szükségleteiknek megfelelő prevencióban, támogatásban részesülnek.

A háttérben különböző okok állhatnak: mivel a nyelvi fejlődéshez szükség van az egyén bizonyos kognitív és szociális képességeinek megfelelő szintű fejlettségére, illetve nagy hatása van a kommunikációs környezet minőségének, így az okok általában a két tényező szintjeinek különböző kombinációiból adódhatnak.