A nyelvi zavarokat általában két csoportba szoktuk sorolni:

1. Nyelvi zavarok, amelyek okai az egyénben rejlenek

    Kimutatható képességdeficit van jelen: genetikai vagy egyéb fejlődési zavarok, szenzoros zavarok, szociális zavarok (például: Down-szindróma, hallássérülés, autizmus)

2. Specifikus nyelvi zavar

    Ebben az esetben az ok nem nyilvánvaló, de sem a környezet, sem más terület elmaradása nem tehető felelőssé.

    Jellemző tünetek:

• az első szavak jóval később jelennek meg (akár 3 évvel)
• szókincs tekintetében nem zárkóznak fel, mint a megkésett beszédfejlődésű gyermekek. Szókészletük mindvégig az életkori átlag alatt marad
• kevesebb igét használnak
• szótalálási nehézségek figyelhetők meg
• a hangok feldolgozásában és a beszédprodukcióban jelentős elmaradás figyelhető meg
• az alaktan és a mondattan a leginkább érintett nyelvi terület
• a tünetek a különböző országok nyelveiben máshogy nyilvánulnak meg

    A specifikus nyelvi zavar az érintett nyelvi terület alapján lehet:

• fonológiai (a beszédhang feldolgozását vagy használatát érinti)
• lexikai (a szókincset érinti)
• szemantikai (a jelentést érinti)
• morfoszintaktikai (nyelvtant érinti)
• pragmatikai (nyelvhasználatot érinti)